A ma reggelem úgy indult, hogy azt hittem, elkések egy almáspite miatt, de felébredtem, aztán nem késtem el, hanem végigültem a kilenc órámat és most már nem is lesz a héten több nyolcadik órám. Tökjó. Aztán hazaértem, leszálltam a buszról, mentünk anyához a ruhámért, aztán nyújtózkodás meg ilyenek. A kávéízesítőkrémpor meg elfogyott. Szóval egy olyan tipikus héftői nap volt ez a mai. Ki lehetett volna hagyni az életemből. Illetve mégsem, mert nem tudtam volna meg, hogy
"Annyira nem volt szabad venni, hogy nem volt szabad eladni."
És azt hogy
"Száguldozva nem lehet sompolyogni."
