Nos, elérkezett újra a vizsgaidőszak. Nem mintha túl sokat tettem volna eddig az ügy érdekében. Csütörtökön kommandóztam egy kicsit a városban, pénteken Csabiéknál volt mindenki alapozni, aztán meg végzősbuliban. Az elég gyatra volt, nem is maradtunk sokáig. Itt aludt a Zsözsi is pénteken, illetve már szombat volt, mert kb négykor értünk haza. Szombaton pedig először Zsoltipincében voltunk. Egy költemény is született ezen alkalomból Csabi előadásában (Lukács László segítségével):
Gondoltam egye-fene, elindulok Batman fele,
kezemben egy kövér deckkel.
A másikban egy hideg, félig üres üveg,
hát elég hülye egy reggel
Gondoltam egye fene, jó van legyen Batman-fele,
nekem úgyis van még.
De tudod jól ha már alig lenne,
én neked akkor is adnék
Valamit hadd mondjak még el
Van a Flóra, van a szesz
és ha nem érted, hogy van ez
ülj le, és mélyeket lélegezz.
Választ nem ad senki lehet, de a Batman jelez.
...Van a Bííber, van a Mirella ééés
ha nem érted, hogy van ez
ülj le és mélyeket
lélegezz...
Fél egy után végülis felmentünk a véglegzáróra:( De olyan volt az egész, mint egy halotti tor kb. Mindenki ott ült, mint egy meggyötört kupac valami és alkoholba fojtotta bánatát. Én személy szerint még a sapkámat is elhagytam valami sötét és csendes sarokban, úgyhogy az még egy nagy csapás volt az este folyamán. De másnap végülis meglett, mert eltekertünk a tett színhelyére. Tegnap Omiéknál voltunk délután, este meg lefeküdtem kb 9kor aludni, mert ma reggel meg nyolcra kellett mennem suliba, meg amúgy is kivagyok. Egész este nem aludtam szinte semmit, félóránként felkeltem, meg hülyeségeket álmodtam közben. Mondjuk álmos nem voltam, mert amikor éjfélkor felébredtem, akkor már el akartam indulni a 6:20-ashoz. De aztán szerencsére meglestem az időt és nem mentem ki hat órával előbb a buszhoz. Szerintem most is mindjárt bedőlök az ágyba, mert holnap megint mehetek reggel. Aztán bent maradok egész nap, mert délután meg statisztikagyakorlás lesz, vagy mi, abból meg nem értek egy szót sem, úgyhogy nem ártana megjelenni. Még egy Jóbarátokat azért engedélyezek magamnak így lefekvés előtt. Hátha kicsit megnyugszik a lelkem.
