Az elmúlt hetekben, de inkább hónapokban eléggé elhanyagoltam szegény kis blogomat. Nem volt időm filozofálgatni. Most értem haza Horvátországból, nyaraltam egy kicsit, kiléptem a mókuskerékből. Hogy úgy mondjam. Csak feküdtem a tengerparton és olvastam. Meg írtam. Olyan megnyugtató volt. Most pedig már mindjárt kezdődik az újabb félév. Igazából nem is tudom, hogy minek megyek vissza. Semmi kedvem az egészhez. Utálom. Ha lenne bennem annyi lelki erő, hogy itt hagyjak mindenkit, akit szeretek, már rég egy repülőn ücsörögnék. De sokáig már nem fogom bírni ezt. Lassan klausztrofóbiás leszek.
"Az embernek van egy képe önmagáról. Amilyennek szereti hinni magát. És ha olyasmi történik, ami nem illik bele a képbe, meggyászoljuk a régi énünket. Azt az embert, akinek korábban hittük magunkat."
