Boldog szülinapot a blogomnak!
Úgy döntöttem, hogy egy időre szüneteltetem ezt a blogírás-dolgot. Egyáltalán nincs időm rá mostanában - de ezt észre is lehet venni a bejegyzések sűrűségén. Meg nem is merek mindent leírni, ami épp nyomná a szívemet. Talán el is költözök, csak nem bírnám itthagyni egyedül szegénykémet. Úgyhogy azért néha be fogok nézni. Vagy megörökítek valamit az utókor számára. Addig is pápá, Blog!
- Tudod mi az a szpichológus? Csak ő tudja mit amit mond!
~
'Jaj de kutya adtam neki egy csookot nagyon aranxos volt, megxek aztan mosok fogat azer.'
'MENJ HAZA ÉS NE SMÁROLJ KÓBOR KUTYÁKKAL!!'
'Hoho nem kobor, kapun keresztul tortent az eset. de jo arc is volt.' ... 'Hazaerek, tarva nyitva minden ajto, muttert ugy nez ki nem erdekli, h valaki megijed fater csupasz seggetol. na mind1 ez durva. csak nevettem. Ha felkeletettelek bocsiiii.' ... 'Most mit erzekelnel ha vhova betoppannal es vater segget latnad???? Biztos nem tornel be, mekkora taktika, atyaeg!' ... ' Uristen ne haragudj hogy irkalok de nem merek aludni a seggetol. Kar h nem voltal itt.' ... 'De ez nem is egy segg, hanem egy segg testteeeel' ... 'Na jo mind1, szep almokat meg minden. En meg felek.'
Zsolti elemében volt még hajnali hatkor. Engem meg ez az sms-tömkeleg vár. Hát még mindig sírok a röhögéstől.
Az elmúlt hetekben, de inkább hónapokban eléggé elhanyagoltam szegény kis blogomat. Nem volt időm filozofálgatni. Most értem haza Horvátországból, nyaraltam egy kicsit, kiléptem a mókuskerékből. Hogy úgy mondjam. Csak feküdtem a tengerparton és olvastam. Meg írtam. Olyan megnyugtató volt. Most pedig már mindjárt kezdődik az újabb félév. Igazából nem is tudom, hogy minek megyek vissza. Semmi kedvem az egészhez. Utálom. Ha lenne bennem annyi lelki erő, hogy itt hagyjak mindenkit, akit szeretek, már rég egy repülőn ücsörögnék. De sokáig már nem fogom bírni ezt. Lassan klausztrofóbiás leszek.
"Az embernek van egy képe önmagáról. Amilyennek szereti hinni magát. És ha olyasmi történik, ami nem illik bele a képbe, meggyászoljuk a régi énünket. Azt az embert, akinek korábban hittük magunkat."
"Jössz te még az én kalitkámba!"
Flora üzenete:
*... csuromvizes a hajam
Zsolt üzenete:
*de jo meleg van kinn hamar megszárad:D
Flora üzenete:
*persze
*és vizes hajjal megyek el itthonról
*:D:D
Zsolt üzenete:
*huzd rá akkor azt a kaspot vagy mit a fejedre amit multkor mutattál
*ja az nem az
*az a sál
Flora üzenete:
*kaspó:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
*pasmina...
F: Jaj ne, a Laci itt hagyta a kabátját. Remélem nem fázik meg.
Zs: Értem bezzeg nem aggódsz ennyire, hogy megfázok, amikor mindig elvesztem a táskám.
F: ???????
Zs: Hát a táskám az melegíti a hátam és amikor nincs rajta a hátamon, akkor megfázhatok.
Elég mozgalmasak a napjaink mostanság. Már azt sem tudom hol áll a fejem néha. Azért volt egy kis szabadidőm megnézni a Harry Potter utolsó részét. Jaj nagyon jó volt. És meg is nyitottunk végre, úgyhogy vége a mindennapos rohangálásnak Mohácsra meg Pécsre. Illetve majdnem. Sikerült közben a rutinvizsgánk is, úgyhogy most már városban vezetünk. Vagyis ma voltunk először kint a forgalomban hivatalosan, de csak Mohács felé mentünk el. Igaz, hogy az is elég strapás volt, mert zuhogott az eső. Azért kedvenc kis oktatónk nagyon élvezte a helyzetet, annak ellenére, hogy tönkretesszük az életét, az autóját, de legfőbbképp a hétvégéjét. Most pedig itt csücsülünk már Makk7be, de nem túl nagy a nyüzsgés, úgyhogy ráérek ilyesmikre is, mint a blogolás.
"... Mint két meggyötört kurva."
"Mi ez az itallerakat itt a hátsó ülésen?"
"MOST MIÉRT NEM MÉSZ MÁR??? KETTŐ!!! MENJEN MÁÁÁÁR!"
"El kell vinnem a barackokat az Erzsi mamához."
"Na jó, menj át a vasúti átjárón háromba... Engem már semmi nem érdekel..."
Úgy döntöttem megint szakítok egy kis időt arra, hogy közöljem, még élek. Csak elég zsúfoltak a napok mostanában. Egész héten takarítottunk, meg Mohácsra rohangáltunk vizsgázni és vásárolni és pénztárgépet venni, Pécsre pedig vezetni. Ugyanis már a vezetést is elkezdtük, holnap megyünk a negyedik óránkra. Nem is megy annyira nagyon rosszul, mint amire számítottam. Meg az oktató is egész jó fej, úgyhogy általában végigröhögjük az ötven percünket. 18-án már megyünk vizsgázni rutinból. Az remélem sikerülni is fog. Jövő héten pedig elvileg kinyit már a Makk7 is, úgyhogy lesz dolgunk bőven. Plusz még 6 órát mindenképpen le kell vezetni addig. Úgyhogy a jövő hét is még ilyen lesz szerintem, mint a mostani, hogy reggel 8kor elmegyünk otthonról és este 8kor érünk haza nagyjából. De azért csak túlélem. Főleg, hogy itt van mellettem egy új könyv, amit már nem is tudom mióta meg akartam venni. Sőt, kettő új könyv, mert voltam a héten kávézni Marikanénivel és adott nekem egy példánnyal abból a könyvből, amit ő írt (plusz még az én irományom is megtalálható benne :D).
Szalai Vivien - Hamis gyönyör
Szalai Vivien - Drága kéj
Nahát egy kicsit régen pötyögtem ide már, úgyhogy itt az ideje. Túl elfoglalt vagyok mostanában. Haha. Amúgy nem, otthon hesszelek kb egész nap, döglődöm meg filmeket nézek. Unalmamban takarítok, rendezgetem a dolgaimat a laptopon, meg pakolászom. Még a szobámat is átrendeztem. Esténként meg kicsit kinézek, hogy mi van a négy falon kívül.
Múlt héten volt motoros tali hétvégén. Sikerült mindhárom nap alkotni. Csak túl antiszociális lettem szombatra, úgyhogy miután vasárnap hazaértem Zsözsitől, a nap hátralevő részét és a fél hétfőt Harry Potter társaságában töltöttem teljesen elzárva a külvilágtól. Még a laptopomat sem kapcsoltam be fél óránál hosszabb időre, annyira nem volt kedvem beszélni senkivel. Hétfőn addig fajult a dolog, hogy 30Y koncert közepén feladtam és kimenekültem a tömegből, ami elég rémisztő, tekintve, hogy nagyjából egy hónapja erre a koncertre vártam. Na mindegy, szóval hazajöttünk.
Kedden nagyjából az egész napot végigbőgtem, azt nem tudom, hogy milyen indíttatásból:D De végülis jól esett. Úgyhogy utána kimentünk kicsit a parkba, meg úgy döntöttem, hogy elég volt a remete-üzemmódból és elmentem a Gabó szülinapjára is. Szerdán itt aludt a Zsolti, most szerencsére nem akart meggyilkolni álmomban, mint általában.
A mai napom elég viccesen indult, amikor hajnalban hirtelen felindulásból átrohantam a Tamás szobájába, csak nem számoltam azzal, hogy ajtó is van a világon, úgyhogy felkenődtem az üvegre. Pedig csak aggódtam, hogy hazajött-e már, mert nagyon viharzott. De ezután az akcióm után inkább visszafeküdtem aludni. Reggel aztán voltunk bent Pécsen Bettinával kreszvizsgán. Mindenkettőnknek sikerült, úgyhogy nagyon ügyesek voltunk. Mondjuk végigröhögtem az egészet, mert egy csomó kérdésnél olyan mókás válaszok voltak megadva, hogy muszáj volt. Aztán a végén igyekeztem csöndben kislisszolni, ennek természetesen az lett a következménye, hogy a lehető legnagyobb zajkeltéssel hívtam fel magamra a figyelmet. Először véletlen nekiütöttem egymásnak a szekrényajtókat, aztán elkezdtem pörögni a forgószékemmel és nekimentem a mellettem ülőnek, aztán miután sikerült irányba állítanom a széket és felkeltem, a szék feljebb emelkedett, nekicsapódott alulról a szekrénynek és nekemjött. Úgyhogy ezután próbáltam minél gyorsabban elhagyni a termet :D De a lényeg, hogy megvan a vizsga.
.
- Sicc!!
- Ez volt a jel?
*
Luuca: Ez még meredekekekebb.
*
Én kinéztem magunknak azt a középső sort magunknak. Az lesz a mi sorunk!
