0. nap - Vajdahunyad
Szombat hajnalban tehát nekivágtunk az útnak Erdély felé. Ferike már korán reggel is nagyon elemében volt:D
Most ez az ütődött mit csinál? Miért vigyorog ki a vécéből?
~
Nem mostátok le a kocsit, hogy pusztulnátok meg.
~
Nem mostátok le a kocsit, hogy pusztulnátok meg.
Aztán Kata rávilágított egy igen fontos igazságra, miszerint "az övek néha becsapnak", továbbá Anya is osztogatott néhány jótanácsot, például azt, hogy "Ne kezdd kolbásszal a napot!"
Megcsodálhattuk a benzinkúti vécék kitűnő állapotát is.
Dani: Olyan, mintha diszkóznál a vécébe.
Én: Mint egy stroboszkóp?
Ferike: Igen, ha nyitogatod az ajtót, akkor olyan, mint egy str...strogsz... Na... Az.
~
Tünde: Hogy bírjátok az utat?
Én: Nekem Quimby üvölt a fülembe, úgyhogy el bírom még viselni.
Tünde: Nekem meg a Kata üvölt a fülembe, úgyhogy kevésbé bírom elviselni.
De végülis odaértünk Zeteváraljára hat körül, vagyis "román hétkor". Kértünk aznap estére vacsit is, ami valami helyi specialitás lehetett, de finom volt azért.
Dani: Pisilnom kell.
Tünde: Be van zárva.
Dani: Akkor elmegyek csúszdázni.
Ezután mindenki beájult az ágyba.
1. nap - Farkaslaka, Korond, Énlaka
Reggel elindultunk Farkaslakásra megnézni Tamási Áron sírját. Aztán végigsétáltuk az egész falut, mire megtaláltuk a szülőházát, ott is körülnéztünk, megnéztük a templomot is a faluban, természetesen, és visszaindultunk a patak mentén a kocsihoz.
Ferike: Figyeljétek meg, hogy a Daninak az lesz az első dolga, hogy beleesik a patakba...
(Néhány perc elteltével...)
Anya: Dani, te mit csináltál?
Dani: Beleléptem a patakba.
Farkaslaka után bementünk Korondra végignézni a bazársorokat, meg vettünk áfonyapálinkát és mézcsurgatót, tehát eredményes látogatás volt.
(Eladópasi alszik a székben.)
Tamás: Anya, ez mi?
Anya: Ez sajt.
(Eladópasi hirtelen felugrik a székből és egy ugrással a sajtok mellett terem, majd elkezd kiabálni.)
EZ SAJT! KÓSTÓÓJJA MEEG! (- Ezzel a felkiáltással minden jelenlévő kezébe nyom egy szelet sajtot.)
Anya (fulladozva és köpködve, de azért a sajtot udvariasan a szájában tartva): Nagyon intenzív íze van.
Eladópasi (táguló orrlyukakkal, agresszívan): Milye' íze vaaan???!!!
Anya: Nagyon... erős.
Eladópasi (némiképp megnyugodva, de azért még mindig erőteljes hangon): Ja. Ige'. Mer' ennek sajtíze vaaan. Ebbe' nincs benne Kína! Kína itt má' kiszá't a dologbó'.
Ezután egy kedves kis néni azt ajánlotta, hogy menjünk be Énlakára hazafelé, mert érdemes megnézni és az út is meg van csinálva*.
*Az út meg van csinálva = egy meredek hegyi utat teleszórtak ökölnyi kövekkel és csak terepjáróval van esély a haladásra
Énlakára egy 20 km hosszú szakasz vezetett, ezt röpke másfél óra alatt sikerült letudunk, mivel körülbelül 10 km/h-s sebességgel tudtunk haladni, nehogy fejreboruljunk, illetve nehogy belehajtsunk egy úton kóválygó tehénbe. A faluban aztán az egyetlen látnivaló (csodák csodájára) egy templom volt (Anya nagyon elégedett lehetett). Végigjártuk a templomkertet, aztán indultunk vissza Déságra. Elég érdekes volt az út visszafelé is, de azért sikerült:D
2. nap - Szováta, Parajd
Anya: Holnap reggel kilenckor kelünk!
Én: Kilenckor... Mint valami állatok... -.-
Anya: Ott volt egy imádkozósáska a szobában, apátok meg nem merte megfogni.
Apa: Igen, és ez igazából úgy volt, hogy anyátok elkezdett visítozni és nem mert bejönni a szobába, mert azt mondtam neki, hogy egy denevér...
A reggeli ijedségek után pedig elindultunk Parajd felé. Először meg kellett venni a buszjegyet és a busz levitt minket a bánya bejáratához.
Anya: Innen indul a busz, és amikor visszafelé jövünk, akkor majd az út túloldalán fogunk leszállni.
Tünde: Mi? Most a busz akkor átvisz minket a másik oldalra, ott leszállunk és onnan elsétálunk a bányába?
Anya: Neeeeem. Majd visszafelé ott kell leszállni!!!
Elég érdekes volt lent, mivel az egész sóbánya tele volt mindenhol játszóterekkel, meg légvárakkal, meg visítozó gyerekekkel. Volt egy kápolna meg két étterem is. Miután Ferike végigolvasott minden végigolvashatót, felmentünk a napsütésre megint. Parajdról aztán Szovátára mentünk fürdeni. Az egész abból áll, hogy van egy elég kétes színű tó, amiben vagy ezer ember lebeg és nincs egy tenyérnyi hely sem sehol, tehát ezt igazából nem nagyon lehetett élvezni. De azért lubickoltunk egyet benn a sós vízben.
Kata: Most nézd meg, itt jönnek ezek a felnőttek úszógumival! Ilyen nagyok és úszógumival jönnek! Öregeeem!
Olvasgattam még egy kicsit kinn a stégen, aztán indultunk hazafelé.
3. nap - Déság, Ivó
Úgy döntöttünk, hogy ezen a napon a közelben maradunk, úgyhogy délelőtt elmentünk Ivóba, mert a fiúk akartak quadot bérelni. Aztán kiderült, hogy a négy quadból három le van robbanva, tehát az úgy nem jött össze, úgyhogy a fiúk felmentek a Madarasi-Hargitára, mi pedig Anyával, Tündével, meg Katussal visszamentünk Déságra sétálni egyet a patak mentén. Délután pedig úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet lovagolni.
Anya: Kitől lehet megkérdezni, hogy lehet-e lovagolni?
Ferenc (megáll, odafordul): Tőlem.
(Ferenc megy tovább.)
Anya: És lehet?
Ferenc (megáll, odafordul): Lehet.
(Ferenc megy tovább.)
Miután sikerült tőmondatokban megbeszélni a további részleteket, először én lovagoltam egyet a kis Csillaggal, mentünk egy pár kört a karámban, aztán utána Micike is pacigolt egyet. Este elmentünk lovaskocsikázni felfelé a kis hegyi úton, aztán miután hatodszor is biztosítottuk Ferencet arról, hogy "jó volt", bementünk vacsit főzni. Vacsoránál pedig Kata szórakoztatta a társaságot.
Képzeljétek, amikor jöttünk vissza, akkor volt ott két ló: egy szürke, meg egy barna és akkor a szürke belekapaszkodott a barna seggébe. De nagyon belekapaszkodott a seggébe.
Jaaaaj, nagyon fáj a hasaaaam. Ja, most jutott eszembe, hogy kakilnom kell. Itt nyomom, hát érzem, hogy jön.
Kata továbbá késztetést érzett arra, hogy minden lényegtelen dolgot megörökítsen a fényképezőgépünkkel, ezért utána fél napokig törölgettem a Kavicskupac, Újabb kavicskupac, Kavics a porban, Üres vizesüveg az út szélén, Kavics a fűben, Földkupac, Sárkupac, Flóra és a Kubusüveg, Flóra haja, Flóra hajában virág, Faág az út közepén, valamit hasonló című Kata által alkotott képeket. Három nap után tehát már a személyzet is tudta, hogy miről folynak a viták közöttünk.
Kata: Feltöltött már a...a...a...a...
Ferenc: Fényképező.
Este még elmentem tereplovaglásra is, amerre lovaskocsikázni voltunk. Szerencsére most már kommunikatívabb volt kedves Ferenc barátunk. Felmentünk még tovább, mint ameddig kocsikázni voltunk. Láttunk közben rókákat meg szarvasokat is, megpróbáltam ügetni is (több-kevesebb sikerrel), úgyhogy tök jó volt^^ Másfél óra alatt értünk kb vissza a szállásra, szegény Kata már nagyon aggódott miattam, mert félt, hogy megevett egy medve, pedig nem is mondtam neki, hogy "a semmi, meg egy medve, meg fog enni, lesz-e kedve hozzám...?"
4. nap - Gyilkostó, Békás-szoros
Negyedik nap kicsit messzebbre merészkedtünk a térképen. Először elmentünk a Gyilkostóra. Megnéztük, hogyan készül a kürtőskalács, aztán becsücsültünk egy csónakba és végigeveztünk a tavon. Csónakázás után elmentünk még a tó körül sétálni egyet.
Anya: Most ezen a fényképezőn van nagyítás?
Én: Igeen... Tudod, ahol lenyomod, ott előtte van egy kis pöcök.
Anya: Jaaaa, hogy a közelebbhozó!
Ezután elindultunk a Békás-szoros felé. A parkolóban először találkoztunk egy denevérrel, majd miután sikeresen megmentettük, elindultunk lefelé a szoroson. Elég sokáig lesétáltunk, csak az volt a rossz, hogy az út szélén kellett menni, ott pedig folyamatosan jöttek az autók, úgyhogy nem volt a legjobban megoldva a közlekedés, de azért szép volt:)
5. nap - Csíkszereda, Csíksomlyó
Reggel elindultunk Csíksomlyóra. Először megnéztünk ott egy templomot (milyen mélységesen meglepő), aztán a kegytárgyvásárlás után felsétáltunk a csíksomlyói dombokra, ahova minden évben mennek zarándolkolni. Leültünk piknikezni, meg Katával virágokat szedtünk, úgyhogy nagyon idillikus kis délután volt. Leszenvedtük magunkat aztán a hegyről és visszautaztunk Csíkszeredára, hogy megnézzük a várost, ami abból állt, hogy bementünk a várhoz, ami egy négyzet alakú fal volt négy toronnyal és a skanzen nem működött, tehát sok érdekes dolgot nem láttunk, aztán Anya megnézett egy templomot, tehát Csíkszeredát elég gyorsan letudtuk. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve megnéztük Székelyudvarhely belvárosát, amim szintén nagyon élvezetes volt, ugyanis végigsétáltunk egy utcán, megnéztük a városházát és visszasétáltunk az utcán, mindezt azért, hogy véletlenül se érjünk hét óra előtt haza. Aztán kifelé a városból Ferikéékbe bele is hajtottak hátulról, úgyhogy meg is ijedtem egy kicsit, hogy ez lehet, hogy az én bosszúm volt, amiért elrángattak még egy városba. Szerencsére nem lett senkinek semmi baja, csak a lökhárító horpadt be egy csöppet. A rendőrség meg 20 méterre volt kb, úgyhogy nem kellett messze menni, de sikerült lerendezni másnap mindent.
6. nap - Déság
Ferenc szerencsére meggyógyult, úgyhogy mehettünk megint lovagolni^^ Délelőtt pihentem meg olvasgattam, ameddig a csapat nagy része megmászta a környező dombokat, aztán Katával elmentünk pónilovagolni, mert úgy volt teljes a kis drágámnak a boldogsága. Én még elmentem utána még egy utolsót tereplovagolni:( Most már néha pozitív megerősítést is kaptam afelől, hogy jól csinálom az ügetést, mert "ha a Ferenc azt mondja, hogy jól csinálom, akkor tényleg jól csinálom, mert annak nincs értelme, ha azt monja, hogy jól csinálom és közbe nem csinálom jól":D De asszem, hogy ez nem az én sportom. Nem mintha bármi más az én sportom lenne...:D De azért nagyon-nagyon tetszett. Főleg a kis Csillag. Meg a Fecske. Mert úgy hívták a két lovat. Mint a kedvenc Kispál és a Borz számomat:D Apa, Ferike meg Ádám megmászták még délután a Madarasi-Hargitát. Én nem bántam, hogy kihagytam, mert ahogy a képeket elnéztem, kb olyan, mint egy elefánttemető. Este aztán még pakolgattunk, hogy reggel mindjárt indulhassunk.
Anya: Nem eszel semmi vitamint.
Dani: Dehogynem! Én szeretem azt az izét. Na hogy is hívják...? Gyümölcsöt!
7. nap - Tordai hasadék
Reggel román fél kilenckor könnyes búcsút vettünk a lovaktól, meg Ferenctől és elindultunk hazafelé. Útközben megálltunk a Tordai hasadéknál, nem jutottunk túl sokáig, mert elállta az utat egy patak, amin nem akartunk nagyon átmenni, úgyhogy inkább visszafordultunk. De legalább láttuk azt is. Ha már ott voltunk. Aztán az úton elolvastam még két könyvet hazafelé, úgyhogy nem tűnt olyan hosszúnak. Este tizenegy körül értünk haza, aztán még kipakoltunk és aludtam egy jó nagyot. Azért szép volt :)
Dani: Olyan, mintha diszkóznál a vécébe.
Én: Mint egy stroboszkóp?
Ferike: Igen, ha nyitogatod az ajtót, akkor olyan, mint egy str...strogsz... Na... Az.
~
Tünde: Hogy bírjátok az utat?
Én: Nekem Quimby üvölt a fülembe, úgyhogy el bírom még viselni.
Tünde: Nekem meg a Kata üvölt a fülembe, úgyhogy kevésbé bírom elviselni.
De végülis odaértünk Zeteváraljára hat körül, vagyis "román hétkor". Kértünk aznap estére vacsit is, ami valami helyi specialitás lehetett, de finom volt azért.
Dani: Pisilnom kell.
Tünde: Be van zárva.
Dani: Akkor elmegyek csúszdázni.
Ezután mindenki beájult az ágyba.
1. nap - Farkaslaka, Korond, Énlaka
Reggel elindultunk Farkaslakásra megnézni Tamási Áron sírját. Aztán végigsétáltuk az egész falut, mire megtaláltuk a szülőházát, ott is körülnéztünk, megnéztük a templomot is a faluban, természetesen, és visszaindultunk a patak mentén a kocsihoz.
Ferike: Figyeljétek meg, hogy a Daninak az lesz az első dolga, hogy beleesik a patakba...
(Néhány perc elteltével...)
Anya: Dani, te mit csináltál?
Dani: Beleléptem a patakba.
Farkaslaka után bementünk Korondra végignézni a bazársorokat, meg vettünk áfonyapálinkát és mézcsurgatót, tehát eredményes látogatás volt.
(Eladópasi alszik a székben.)
Tamás: Anya, ez mi?
Anya: Ez sajt.
(Eladópasi hirtelen felugrik a székből és egy ugrással a sajtok mellett terem, majd elkezd kiabálni.)
EZ SAJT! KÓSTÓÓJJA MEEG! (- Ezzel a felkiáltással minden jelenlévő kezébe nyom egy szelet sajtot.)
Anya (fulladozva és köpködve, de azért a sajtot udvariasan a szájában tartva): Nagyon intenzív íze van.
Eladópasi (táguló orrlyukakkal, agresszívan): Milye' íze vaaan???!!!
Anya: Nagyon... erős.
Eladópasi (némiképp megnyugodva, de azért még mindig erőteljes hangon): Ja. Ige'. Mer' ennek sajtíze vaaan. Ebbe' nincs benne Kína! Kína itt má' kiszá't a dologbó'.
Ezután egy kedves kis néni azt ajánlotta, hogy menjünk be Énlakára hazafelé, mert érdemes megnézni és az út is meg van csinálva*.
*Az út meg van csinálva = egy meredek hegyi utat teleszórtak ökölnyi kövekkel és csak terepjáróval van esély a haladásra
Énlakára egy 20 km hosszú szakasz vezetett, ezt röpke másfél óra alatt sikerült letudunk, mivel körülbelül 10 km/h-s sebességgel tudtunk haladni, nehogy fejreboruljunk, illetve nehogy belehajtsunk egy úton kóválygó tehénbe. A faluban aztán az egyetlen látnivaló (csodák csodájára) egy templom volt (Anya nagyon elégedett lehetett). Végigjártuk a templomkertet, aztán indultunk vissza Déságra. Elég érdekes volt az út visszafelé is, de azért sikerült:D
2. nap - Szováta, Parajd
Anya: Holnap reggel kilenckor kelünk!
Én: Kilenckor... Mint valami állatok... -.-
~
Anya: Ott volt egy imádkozósáska a szobában, apátok meg nem merte megfogni.
Apa: Igen, és ez igazából úgy volt, hogy anyátok elkezdett visítozni és nem mert bejönni a szobába, mert azt mondtam neki, hogy egy denevér...
A reggeli ijedségek után pedig elindultunk Parajd felé. Először meg kellett venni a buszjegyet és a busz levitt minket a bánya bejáratához.
Anya: Innen indul a busz, és amikor visszafelé jövünk, akkor majd az út túloldalán fogunk leszállni.
Tünde: Mi? Most a busz akkor átvisz minket a másik oldalra, ott leszállunk és onnan elsétálunk a bányába?
Anya: Neeeeem. Majd visszafelé ott kell leszállni!!!
Elég érdekes volt lent, mivel az egész sóbánya tele volt mindenhol játszóterekkel, meg légvárakkal, meg visítozó gyerekekkel. Volt egy kápolna meg két étterem is. Miután Ferike végigolvasott minden végigolvashatót, felmentünk a napsütésre megint. Parajdról aztán Szovátára mentünk fürdeni. Az egész abból áll, hogy van egy elég kétes színű tó, amiben vagy ezer ember lebeg és nincs egy tenyérnyi hely sem sehol, tehát ezt igazából nem nagyon lehetett élvezni. De azért lubickoltunk egyet benn a sós vízben.
Kata: Most nézd meg, itt jönnek ezek a felnőttek úszógumival! Ilyen nagyok és úszógumival jönnek! Öregeeem!
Olvasgattam még egy kicsit kinn a stégen, aztán indultunk hazafelé.
3. nap - Déság, Ivó
Úgy döntöttünk, hogy ezen a napon a közelben maradunk, úgyhogy délelőtt elmentünk Ivóba, mert a fiúk akartak quadot bérelni. Aztán kiderült, hogy a négy quadból három le van robbanva, tehát az úgy nem jött össze, úgyhogy a fiúk felmentek a Madarasi-Hargitára, mi pedig Anyával, Tündével, meg Katussal visszamentünk Déságra sétálni egyet a patak mentén. Délután pedig úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egyet lovagolni.
Anya: Kitől lehet megkérdezni, hogy lehet-e lovagolni?
Ferenc (megáll, odafordul): Tőlem.
(Ferenc megy tovább.)
Anya: És lehet?
Ferenc (megáll, odafordul): Lehet.
(Ferenc megy tovább.)
Miután sikerült tőmondatokban megbeszélni a további részleteket, először én lovagoltam egyet a kis Csillaggal, mentünk egy pár kört a karámban, aztán utána Micike is pacigolt egyet. Este elmentünk lovaskocsikázni felfelé a kis hegyi úton, aztán miután hatodszor is biztosítottuk Ferencet arról, hogy "jó volt", bementünk vacsit főzni. Vacsoránál pedig Kata szórakoztatta a társaságot.
Képzeljétek, amikor jöttünk vissza, akkor volt ott két ló: egy szürke, meg egy barna és akkor a szürke belekapaszkodott a barna seggébe. De nagyon belekapaszkodott a seggébe.
~
Jaaaaj, nagyon fáj a hasaaaam. Ja, most jutott eszembe, hogy kakilnom kell. Itt nyomom, hát érzem, hogy jön.
Kata továbbá késztetést érzett arra, hogy minden lényegtelen dolgot megörökítsen a fényképezőgépünkkel, ezért utána fél napokig törölgettem a Kavicskupac, Újabb kavicskupac, Kavics a porban, Üres vizesüveg az út szélén, Kavics a fűben, Földkupac, Sárkupac, Flóra és a Kubusüveg, Flóra haja, Flóra hajában virág, Faág az út közepén, valamit hasonló című Kata által alkotott képeket. Három nap után tehát már a személyzet is tudta, hogy miről folynak a viták közöttünk.
Kata: Feltöltött már a...a...a...a...
Ferenc: Fényképező.
Este még elmentem tereplovaglásra is, amerre lovaskocsikázni voltunk. Szerencsére most már kommunikatívabb volt kedves Ferenc barátunk. Felmentünk még tovább, mint ameddig kocsikázni voltunk. Láttunk közben rókákat meg szarvasokat is, megpróbáltam ügetni is (több-kevesebb sikerrel), úgyhogy tök jó volt^^ Másfél óra alatt értünk kb vissza a szállásra, szegény Kata már nagyon aggódott miattam, mert félt, hogy megevett egy medve, pedig nem is mondtam neki, hogy "a semmi, meg egy medve, meg fog enni, lesz-e kedve hozzám...?"
4. nap - Gyilkostó, Békás-szoros
Negyedik nap kicsit messzebbre merészkedtünk a térképen. Először elmentünk a Gyilkostóra. Megnéztük, hogyan készül a kürtőskalács, aztán becsücsültünk egy csónakba és végigeveztünk a tavon. Csónakázás után elmentünk még a tó körül sétálni egyet.
Anya: Most ezen a fényképezőn van nagyítás?
Én: Igeen... Tudod, ahol lenyomod, ott előtte van egy kis pöcök.
Anya: Jaaaa, hogy a közelebbhozó!
Ezután elindultunk a Békás-szoros felé. A parkolóban először találkoztunk egy denevérrel, majd miután sikeresen megmentettük, elindultunk lefelé a szoroson. Elég sokáig lesétáltunk, csak az volt a rossz, hogy az út szélén kellett menni, ott pedig folyamatosan jöttek az autók, úgyhogy nem volt a legjobban megoldva a közlekedés, de azért szép volt:)
5. nap - Csíkszereda, Csíksomlyó
Reggel elindultunk Csíksomlyóra. Először megnéztünk ott egy templomot (milyen mélységesen meglepő), aztán a kegytárgyvásárlás után felsétáltunk a csíksomlyói dombokra, ahova minden évben mennek zarándolkolni. Leültünk piknikezni, meg Katával virágokat szedtünk, úgyhogy nagyon idillikus kis délután volt. Leszenvedtük magunkat aztán a hegyről és visszautaztunk Csíkszeredára, hogy megnézzük a várost, ami abból állt, hogy bementünk a várhoz, ami egy négyzet alakú fal volt négy toronnyal és a skanzen nem működött, tehát sok érdekes dolgot nem láttunk, aztán Anya megnézett egy templomot, tehát Csíkszeredát elég gyorsan letudtuk. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve megnéztük Székelyudvarhely belvárosát, amim szintén nagyon élvezetes volt, ugyanis végigsétáltunk egy utcán, megnéztük a városházát és visszasétáltunk az utcán, mindezt azért, hogy véletlenül se érjünk hét óra előtt haza. Aztán kifelé a városból Ferikéékbe bele is hajtottak hátulról, úgyhogy meg is ijedtem egy kicsit, hogy ez lehet, hogy az én bosszúm volt, amiért elrángattak még egy városba. Szerencsére nem lett senkinek semmi baja, csak a lökhárító horpadt be egy csöppet. A rendőrség meg 20 méterre volt kb, úgyhogy nem kellett messze menni, de sikerült lerendezni másnap mindent.
6. nap - Déság
Ferenc szerencsére meggyógyult, úgyhogy mehettünk megint lovagolni^^ Délelőtt pihentem meg olvasgattam, ameddig a csapat nagy része megmászta a környező dombokat, aztán Katával elmentünk pónilovagolni, mert úgy volt teljes a kis drágámnak a boldogsága. Én még elmentem utána még egy utolsót tereplovagolni:( Most már néha pozitív megerősítést is kaptam afelől, hogy jól csinálom az ügetést, mert "ha a Ferenc azt mondja, hogy jól csinálom, akkor tényleg jól csinálom, mert annak nincs értelme, ha azt monja, hogy jól csinálom és közbe nem csinálom jól":D De asszem, hogy ez nem az én sportom. Nem mintha bármi más az én sportom lenne...:D De azért nagyon-nagyon tetszett. Főleg a kis Csillag. Meg a Fecske. Mert úgy hívták a két lovat. Mint a kedvenc Kispál és a Borz számomat:D Apa, Ferike meg Ádám megmászták még délután a Madarasi-Hargitát. Én nem bántam, hogy kihagytam, mert ahogy a képeket elnéztem, kb olyan, mint egy elefánttemető. Este aztán még pakolgattunk, hogy reggel mindjárt indulhassunk.
Anya: Nem eszel semmi vitamint.
Dani: Dehogynem! Én szeretem azt az izét. Na hogy is hívják...? Gyümölcsöt!
7. nap - Tordai hasadék
Reggel román fél kilenckor könnyes búcsút vettünk a lovaktól, meg Ferenctől és elindultunk hazafelé. Útközben megálltunk a Tordai hasadéknál, nem jutottunk túl sokáig, mert elállta az utat egy patak, amin nem akartunk nagyon átmenni, úgyhogy inkább visszafordultunk. De legalább láttuk azt is. Ha már ott voltunk. Aztán az úton elolvastam még két könyvet hazafelé, úgyhogy nem tűnt olyan hosszúnak. Este tizenegy körül értünk haza, aztán még kipakoltunk és aludtam egy jó nagyot. Azért szép volt :)
