Hazaértem. Jaj, nagyon álmos vagyok. Szombaton reggel bementem Pécsre szóbelizni németből. Annyira nem sikerült jól. Volt két téma, az egyiknél állást kellett foglalni a városi tömegközlekedés ellen vagy mellett, a másiknál pedig az ünnepi előkészületekről kellett kiselőadást tartani:D Hát fantasztikusan sikerült. Na mindegy. Aztán hazajöttem, pakolás, készülődés. Elslattyogtunk a Park utca közepéig, hogy boldog születésnapot kívánjunk. Aztán elég hamar hazajöttünk, mert nekem meg ment a buszom. Találkoztam Zsófival is, úgyhogy legalább nem kellett egyedül várnom a fél tizenegyesig.
Zs: Fuuj milyen büdös vaan.
F: Én nem érzem.
ZS. Ööööjjj, te mindig náthás vagy...
Végülis odaértem Bonyhádra fél 12re. Akkor már ott várt Enikő, Kitti, Balázs meg Ramos. Ott hesszeltünk egy darabig a buszmegbe, bedobtuk a cuccomat Enikőékhez és elmentünk Hercibe. Az elég szar volt, de legalább nem otthon ültünk.
B: Akkor majd lejövök érted Pécsre. Jó?
F: Mikor lesz a Fanni szülinapja?
B: Nem éppen erre a válaszra számítottam...:D
Aztán fél öt körül hazaértünk, hétkor pedig már fel is kellett kelni, mert nyolckor indultunk Pestre. Tíz előtt valamivel már odaértünk, de kb egy órán keresztül ott keingőztünk, mert nem találtunk sehol parkolóhelyet. Végülis sikerült egy járda közepén megállni:D Nem lényeg. Átvágtáztunk a Városligeten, megnéztük a pacikat a Nemzeti Vágta előtt még és elsétáltunk az Állatkertbe. Láttunk cuki teknősöket, meg zsiráfot, meg mindent, amit ilyenkor szokás. Találkoztunk egy lelkes kis négyévessel is, aki azt ordítozta, hogy "nézzük meg, hogy kinek mekkora". Mármint a két keze közötti távolság, mert volt egy ilyen kis játék vagy mi. De azért jól jöatt ki:DÁllatkert után kajáltunk egyet, meg elsétáltunk a vidámpark felé, de végülis a cirkuszban kötöttünk ki. Elég jó volt. Meg ott legalább ültünk:D Fél hatkor volt vége, akkor lesétáltunk a Hősök terére és megnéztük még az utolsó futamot a Nemzeti Vágtából és hazajöttünk utána. Ott aludtam még este Bonyhádon, ma reggel meg hazajöttem. Itt volt délután Bettina a tételeivel, meg ittunk egy jegeskávét. Lassan neki kéne állnom nekem is a tételeknek. Nem ártana. Csak most még nincs hozzá elé lelkierőm. Bár nem hiszem, hogy valaha is lesz annyi.
