Atyaég. Nagyon furcsa és elszomorító itthon ülni. Hát ennek is vége lett, pedig annyira nagyon jó volt :') Negyven napot elmesélni mondjuk nem biztos, hogy tudok, főleg mert annyi minden történt, hogy egyrészt a felére már nem emlékszem, a másik fele meg olyan vicces, hogy nem tudok írni majd a nevetéstől. Megismertünk néhány nagyon-nagyon aranyos embert, akiket hihetetlenül megszerettem és nagyon nehéz volt most eljönni onnan. Most akkor megpróbálok mindent elmesélni. Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, de olyan jó lesz ezt visszaolvasni egy szomorú decemberi hétfőestén, amikor már tényleg azt hiszem, hogy vége mindennek. Tehát.

Mindennapok - "Ez nem élet, ez mókuskerék.":

Az első napok elég szerencsétlenül teltek, mivel még nem nagyon tudtuk, hogy mi hol van, meg ilyesmi. Meg voltak apróbb balesetek is, de hát ez beletartozik. Aztán egyik reggel a főnöknek bement egy darázs a cipőjébe. Vagy csak lejjebb csúszott a visszere:D Ezek után bejött egy rendelés. Két cappuccino. Főnök: "Majd én csinálom!" Megfog egy bögrét. Leteszi a gépre. "Na, akkor befejezed?" Én: "Persze..." :D

Aztán első hét vége felé már annyira megszoktuk azt, hogy "Jónapotkívánok, parancsoljanak, foglaljanak helyet, egészségükre, viszontlátásra.", hogy amikor Bettina elkért tőlem egy hajpántot, úgy gondoltam, hogy a legmegfelelőbb válasz a köszömöm-re az, hogy "egészségére". De végülis nem került elfogyasztásra egy hajpánt sem.

Beni mindig megtalálta a megfelelő pillanatot, amikor lelépett a színről. Ezek az alkalmak viszont pont a főnök kérdései után következtek be, amikre így nem kellett válaszolnia. "Ez is akkor megy el, amikor válaszolnia kéne...". Aztán volt egy nehéz vasárnapunk, amikor senki nem volt a topon. De legfőbbképpen én nem:P A főnök meg is jegyezte a Bettinának, hogy "A barátnőd tör-zúz, te allergiás vagy... Mit csináltatok az éjjel?" Bettina: "Aludtunk." Főnök: "Talán nem azt kellett volna... Haaa-haa."

Esténként pedig mindig ki kellett vinni a jobbikra a fáklyákat. Ez általában Beni reszortja volt.

Főnök: Hol a Bence?

Mi: A Bence fáklyákat dug.

Főnök: Ja, jó.

A névnapomat is a Balatonon ünnepeltem. Az Amigo étterem férfikollégáitól kaptam egy csokor virágot, anyáéktól pedig megkaptam Fejős Éva Csajok című könyvét:)

Aztán egyik nap megjelent a töröttkezű séf is Gábor személyében. "Két hét alatt szétszexelted az agyad. Az idegpályáid biztos rendben vannak." Hát tőle néha féltünk, de olyankor inkább nem mentünk a konyha közelébe. De a Gábort nem az zavarta, hogy a konyhában vagyunk, hanem az, hogy a konyha veszélyes. És csak féltett minket.

Én: "De csak két poharat törtem össze."

Gabó: "Ma."

"Ez most üveges kóla, vagy nem? Vagy ki írta fel? Mert ha a Beni, akkor minden lehetséges."

"De most egyszerre lehet kettőt nyomni? Nehogy leégjen itt valami áramkör."

Ja igen, a Kornéliusz. Egyik nap valami baj lett Kornéliusszal. De ki az a Kornéliusz? Teljesen lesokkolt mindkettőnket a hír. Aztán kiderült, hogy a Kornéliusz az az izé, amiből nyomkodom kifelé a kólát meg a spriteot, meg a mááálnáááát. A himbeert. A nősténybeert.

Aztán el kellett rakni a tejet a hűtőbe. "Mééért? A tej, az romlandó?" Igen, a tej romlandó. Beraktuk a hűtőbe, mert az van ráírva a dobozra.

De igazából semmit nem szabad elhinni, ami a dobozra van írva. Mert az Arielre is rá van írva, hogy kimossa a foltokat. De nem mossa ki. Ki az az Ariel? Hát a kishableány. Neeem, egy mosópor. Faszom. Mi Tescós mosóport használunk. Faszom... :D

Aztán egyik reggel Bence besétált egy rakás víztől csöpögő gyümölccsel a kezében az étterembe.

Főnök: Bence, az a baj, hogy te így is jársz dolgozni. Vizesen. És lógó banánnal. (Haaa-haaaa.)

Aztán az étteremszlogen az lett, hogy: Kellemes magömlést! Tehát Zsoltinak mindig megvolt a megfelelő válasza mindenre. Mondjuk általában ez a válasz kimerült abban, hogy "faszom...". De amikor egy kétéves kisgyerek kérdezte meg, hogy: Bácsi, te ki vagy?, akkor mégsem válaszolhat ilyesmit. Erre a kérdésre a legjobb válasz az, hogy "Én nagyon kivagyok." :D

Én: Jaj, azt hittem mondani akarsz valamit, úgy néztél rám.

Bettina: Én meg azt hittem, hogy te akarsz mondani valamit.

Zsolti: Bence, rám néztél. Mondani akartál valamit?

Azt is megtudtuk, hogy a lengyel óvszer nagyon kicsi, de a lila durex a legjobb. Mindenképpen. "Na, te is újpestes vagy...":D

Bettina, Flóra: Bocsi, azt hittük, hogy végeztél.

Gábor: Templooooom...!

Aztán néha naponta ötször elrohangáltam a sparba sajtot venni, meg a postára csekket befizetni, meg ilyenek. De legalább azzal is telt az idő. Meg nagyon önfeláldozó is voltam, mert ha a Bettina indult volna el a sparba, lehet, hogy nem is látjuk viszont soha többet. De azért a végére már ő is eltalált odáig meg vissza:D

És egyik nap eltűnt a siós tálca. Bence nagy örömére. Mert ő azt utálta. Mert billegett. Én pedig a Gössert jobban szerettem a Gösseres tálcára pakolni. Ez a rendszeretet.

A főnöknek pedig minden reggel volt pár pozitív, megnyugtató szava Éva nénihez, akinek a lánya épp most ment gólyatáborba.

"A lányok, azok lehet, hogy mások kicsit. De a fiúk... az én fiaim, azok is csak nyomnak jobbra-balra. Haa-haaa."

"Na Flóra, mész akkor még egy kört? Mármint nem úgy...Haa-haaa."

"Lányok, fordítsátok meg a szőnyegeket, mert az Éva néni szerintem direkt úgy rakta, hogy ezek a csomók izgassák a nők lábát. Haa-haaa."

"Lányok, le vagytok merülve. Töltőre kell dugni titeket. Be kell dugni a töltőt."

Néhány Beni-bölcsesség - "Óvoda.":

"Ezek helyi hülyék. Én nem vagyok helyi hülye. Te helyi hülye vagy? Nem. Akkor te is nemhelyihülye vagy, mint én."

"Írok majd egy könyvet. Az lesz a címe, hogy A női combok fogságában."

"Mi az élet? Mondd meg nekem, mi az élet! Ez élet? Dolgozunk, hazamegyünk, alszunk, felkelünk, dolgozunk. Ez élet? Ez nem élet. Reggeli Rómában, ebéd Párizsban, vacsora Londonban. Az élet. Ez? Ez nem élet."

"Mi az álom? Kávé New Yorkban. Az álom?"

"Rózsaszín köd. Abban élsz."

"Ez csak egy blokk. Nem a relativitáselmélet."

Kedvenc Bajuszunknak pedig mindig volt hozzánk néhány megnyugtató szava. És mi voltunk a lányok, lányok, földi boszorkányok. Jani, földi Jani.

Anikó: Jaj, Jancsi, úgy örülök, hogy te vagy itt és nem az emberevő.

"Flóra, köszönöm a kávét. Szívvel főzted?"

"Igeeen."

"Legközelebb kávéval csináld." :DD

Néha pedig beletapostak Beni lelkivilágába.

"Hanyag vagyok, senki nem hanyag, csak én vagyok hanyag, mindenki hanyag, csak én nem vagyok hanyag."

"Reggel nem köszöntem nektek, mert ti nem köszöntetek el tőlem tegnap este. Meg tegnapelőtt este sem. Pedig illene. Európában vagyunk. Ez Európa. Európában így szokás.

Beni: De én a bögrémből szeretnék inni.

Én: De a bögréd most koszos.

Beni: Három bögre van.

Én: Igen, kettő hátul, egy meg a mosásban.

Beni: Egy meg a vasúton??

.~.

Ádám: 6000 forint egy haj- és szakállvágás.

Beni: Nőknek?

~

Zsolti: Na mi a helyzet, Herold?

Herold: ... Semmi...

...

Herold: Namiahelyzet?

~

Egy ember ül a kert egyen. A tálcán egy kávé és egy káes.

Beni: A sört kinek adhatom?

Ember: ...? Őőő... Tegye csak le...

Beni: És a kávét?

Ember: Köszönöm, csak ide az asztalra.

~

Egy csapat vagyunk. Kisegítjük egymást. Kiegészítjük egymást. Segítünk egymásnak. Egy csapat vagyunk.

~

"És kijött. A vérvörös cipellő kijött a pultból."

~

Vendég: Kaphatunk egy kenyeret?

Főnök: Nem, nekünk is kevés van, el kell menni boltba.

Vendég: Nem kaphatok kenyeret az ételhez?

Főnök: De, természetesen. Betti, miért nem vittél kenyeret az úrnak?!

~

"Lásd periférikusan, hogy jön egy test!"

Voltak nehéz reggelek miután Kata elment kórházba. Onnantól kezdve ketten csináltunk mindent reggel héttől délig. Tehát volt pár rosszul felvett paraszttál. De azt én baszarintottam el. Azért nagyjából sikerült mindig mindent jól megcsinálni.

-Főnök, tud jönni a pultba?

-Persze, abban nagyon jó vagyok. Mi lesz?

-Három tejeskávé.

-Flóra!! Hol a Flóra?!

"-Mire beérsz, kész lesz."

"-Ilyen lassú vagy? Haa-haaa."

Peti: "Na mi ez a lakógyűlés?"

~

Ne totyogjon előttem, pingvin úr!

~

"A Zsolti, a Zsolti az egy félbevágott óriás."

~

Ez aaz, Ez a zene. A Zséda. A Zséda az tud valamit. Az nem olyan, mint ez a sok tömegzenész. A Zséda olyan, mint az Ákos férfiba.

~

"Pörgök. Pörögjünk. Aktív vagyok. Nagyon aktív."

~

Egészségükre, hoztam, jön a vonat, csak két vagon.

~

Gabó: Egy komoly gumicsónak érkezik a jobbik egyre.

~

"Ez milyen nemű lény itt?"

~

"Az a legjobb. A béküljünk-ki-szex. Meg van még a ne-szakítsunk-szex, a mégsem-vagyok-terhes-szex és a húgom-megcsalt-a-pasimmal-szex."

"Gabó. Az nem fordítva van?"

"Ja, de. De mindenki értette."

~

"Tegnap este átjött egy pasi a Lidóból, akinek kölcsönadtam a fürdőgatyám. Kicsit se néztek hülyének, amikor belépett és kijelentette, hogy ezt tegnap este ottfelejtettem."

~

„Eeezereeegyszáááznyooolcvan forintotkérek."

~

Pépé: A művészek igénytelen állatok.

Beni: Az igaz. Viszont a cukrászdatulajdonos nem feltétlenül művész.

~

Én: Gabó, adsz egy olyan kelyhet?

Gabó: Ez nem kehely, nem igaz, hogy még mindig nem tudod a nevét. Izé, bigyó, jegeskávés cucc...

Néhány estén pedig volt még erőnk besétálni a központba is, és meglátogattuk az Amigó személyzetét.

"Úgy megzavartatok, hogy elfelejtettem kivinni a jeget a balkettőre."

"Jaaa, hát elájultam, hogy lila ruhában jöttél. Mert előtte két órával mondtad el, hogy a lila a kedvenc színed."

Mi: Csak beköszöntünk.

Beni: Helyes. Európában így szokás.

"Elküldtelek titeket, mert felizgattátok a férfikollégákat és nem tudtak koncentrálni.

Kleptománia - "Ez meg csak úgy becsúszott.":

(gör.) a. m. lopásvágy. Helytelenül különös elmebetegségi formát látnak benne némely laikusok. Tulajdonképpen különböző elmebajok egyik melléktünetét képezi az idegen tárgyak elsajátítása.

Fizetés - "Valami Sodex":

Főnök: Torták?? Milyen torták???

Gabó: Az tartár...

Külföldiek - "Können sie mir helfen?":

Angolok menüzni akarnak. Négy óra elmúlt. Tehát menü már nincs.

Zsolti (mutogat): Nincs menü. A, B, C nincs. Nincsen. Elfogyott. ... Faszom...

Beni: Suppe nicht. Nicht Suppe. A nicht. B nicht. C nicht. Nicht Suppe.

.

Vendég: Türkisch Kaffee. Türkisch Kaffee.

Én: Wir haben keine Türkische Kaffee.

Vendég: Türkisch Kaffee. Türkisch Kaffee.

Én: Wir haben keine Türkische Kaffee.

Vendég: Türkisch Kaffee. Türkisch Kaffee

Én: Wir haben keine und ich weiss auch nicht, was das ist.

Vendég: Türkisch Kaffee. Türkisch Kaffee.

.

Beni: Honnten sie wählen?

Én: Nem, Beni. Konnten sie wählen?

Beni: Kongten sie wählen?

Én: Konnten sie wählen.

Zsolti: Inkább kérdezd azt, hogy können sie mir helfen!

„...Jaaa, jaaa... Ahaa... Nem, itt vibrál két pultoscsaj... Szerintük ez poén. Még mi lenne, ha tényleg poénkodnék... Nem. Tizenhét. Tudod, neked még nem, nekem már nem... Aha... Ambrein... Nem. Amrein... Német e-vel...Nem, német ei-vel... Azt kérdezi, etióp?..."

Gábor: Milyen óra?

Beni: Négy.

Gábor: Ha most azt kérdeztem volna, mennyi az idő, azt mondta volna: casio.

Részeg pasi: Ma van a szülinapom...

Zsolti: Ezt mondtad múltkor is...

R.p: Ja, hoppá...

Herold: Ma van a szülinapod és nem adsz a tortádból?

R.p: Az az igazság, hogy alkoholista vagyok...

Herold: És elcserélted egy üveg borra a tortád? És a borból se adsz?

R.p: Sört szeretnék inni. Nincs egy kis aprótok?

Herold: Üres a zsebem. De ha van apróm, azt is drogra szokom költeni.

Ezen a ponton a pasi feladta és elment.:D

A pultosok nehéz élete - "Máálnaaa!!":

„Málnaaaaa. Málnááát. Málnaa."

„Traubi szódával légyszi traubi szódával szóda meg traubi légyszi szóda meg traubi légyszi traubi traubi szódával köszi."

„Mááááááálnaaaaaaaaa, máááááááááálnaaaaaaaaaaaaaaaaaa."

„Adj egy himbeert, egy himbeert, egy nősténybeert."

„Mááááááááálnaaaaaaaaaaaaaaaaaa!"

„Kapar a torkom. De nem az üdítőtől."

„Máállnaaaaaaa!!! Mááááááálnaaaaaaaa!!!!!!"

„Kávét, egy laza kávét."

"Na jó, kérek szépen egy málnát..."

Én: Hozok mindjárt olyan szórós izét is.

Gábor: Ne fenyegetőzz!

Beszélgetések otthon - "Aaaaaaa...a...":

Bettina: A Bence 40 éves.

...

Én: Csináltam este olyan négyszögeset.

Bettina: Mi? Szudoku?

...

Bettina: Én is akarok terhes lenni. De mit kezdek utána a gyerekkel?

...

Bettina: A Gabó szegénykém ekcémás.

Én: Az Enikő is ekcémás.

Bettina: De a Gabónak jól áll.

Én: A Gabónak a lepra is jól állna...

...

Bettina: És van rajta egy rózsaszínt elefán.

...

Én: Jaj, most azt hittem a nadrágomra, hogy a Párni.

Bettina: Párni??? Az Ormit még elnézem, de Párni...

Álmok - "És mit fogsz csinálni, ha akkor fogy le a sör, amikor nem vagyok itt?":

Első hetekben még csak sört csapoltam. Aztán jöttek a rémálmok. Lefogyott a démon és nem tudtam kicserélni a hordót. Pultospeti pedig még sehol. Borzasztó.

Aztán egyszer egész este három deci almaröccsön stresszeltem. Mert senki nem akarta kivinni. És ott állt a tálcán. A három deci almafröccs.

Legtöbbször pedig azt álmodtam, hogy a Bence áll a tükör előtt és az ingét meg a haját igazítja.

Látogatók - "Itt állok a kapu előtt. Engedj be." "Hét-nyolc-kettő. Nem kelek fel.":

És még látogatók is jöttek hozzánk néha. Először anyukáink, apukáink és nemapukáink jöttek el és akkor fürödtünk először a Balatonban ott-tartózkodásunk ideje alatt. És sétáltunk haza, mint két rakás narancsbőr:P:D

Augusztus eleje felé pedig Anita, Laci, Hunor ás Pálci is benézett hozzánk megnézni, mit alkotunk. Hát én akkor épp epilepsziás rohamot kaptam, aztán kicsattogtam a jobbkettőhöz a jobbhárom helyett, de ez egy lényegtelen apróság azután, miután a balháromra szánt sajtot kivittem a jobbháromra, akik már fél órája ott vártak és nem vette fel őket senki. Éttermi fogyatékosok vagyunk.

"Nyár van, fiatalság, bolondság. Szabadság. Szabadok vagytok. Kötöttségek nélkül. Ha a falak beszélni tudnának... De ez nem probléma. Nyár van. Függetlenek, szabadok. Nem probléma. Ez nem téma, nem? Ez nem téma, ugye? Ha a poharak beszélni tudnának..."

"Ez a ti privát szférátok. Azt csináltok amit akartok."

Aztán jöttek fel Áronék is Nándiékkal és Viktor is meglátogatott minket. Elmentünk Supernem-koncertre, mármint inkább hallgattuk és szedtünk kavicsot:D

Aztán még egyszer meglátogattak Évanéniék is és elvitték a cuccaink nagy részét, meg a bicikliket.

Egy mondatban - "Mi a helyzet?":

Zsolti: Faszom...

Főnök: A pulcsis úriember? Haaa-haaaa.

Herold: Oké?

Karikás (nem Peti): Neeeeem.

Gábor: Egy kis dzsemmmmet?

Rózsika néni: Viheted angyalom! Testvérem, mindegy, hogy melyik testvérem!

Anikó: Úgy örülök, hogy te vagy itt és nem ez az emberevő.

Marika: Mentem haza, érteeed...

Ica néni: Szervusz, hoznál egy kis innivalót?

Kata: Csibe, feltöltötted a hűtőket?

Andi: Azért hiányozni fog ez a nevetés.

Bajusz: Akkor nyomd vissza.

Éva néni: De Gáborkaaaa...

Gabó: Aaaaaaaaaa.

Beni: Óvoda. Mókuskerék. Ekontól a bjútiful. Még a himnuszt se tudja...

Ádám: Szépjónapot.

Klárinéni: Baszki, engedjetek ide, baszki.

Pépé: Nekem nincs kedvem. Petiiiii!

A szezon kérdései, avagy agyoniskolázott vendégek - "Jaaa, ez az Amingó, az Amingó.":

"Három cent sört szeretnék."

Amigo étterem és PIZZÉRIA.

"Itt lehet pizzát kapni?

"Itt kint is lehet enni, vagy csak inni?

"Itt lehet három pizzát kapni 590-ért?"

"Az A, a B, és a C menü egybe 590? Nem? Akkor ezt lehet, hogy nem kérjük."

Az utolsó éjszaka - "Te félreesett reszeltsajt.":

Este visszatekertünk két kölcsönbiciklivel a nyaralóba és lefeküdtünk aludni az activityparty előtt. Éjfélkor már az étteremben voltunk. Iszogattunk, meg ilyenek és közben társasoztunk. Hát akkor kaptam röhögőgörcsöt, amikor kihúztam azt, hogy mókuskerék. De azért a gumimatrac meg a teherautó sem volt piskóta:P

„Te most lenézel engem, mert édesanyám tolókocsival jár a Sparba meg a Tescóba? Lenézel, mert a nagymamám a spenótföldön vadkendert termeszt?"

Azért jól telt az este, fél 6kor értünk haza, aztán elaludtunk. Délbe még bementünk az Amigóba egy búcsúpizzára, meg elköszönni mindenkitől. Hát sírtunk. Olyan rossz volt. Beni még hazavitt minket és azt mondta, hogy "Az nem lehet. Olyan nincs.", mi pedig hiszünk neki:)

A hazaút - "Majd rájössz.":

Háromnegyed hatkor magunk mögött hagytuk szeretett Lellénket és elindultunk Fonyód felé.

Ott leszálltunk, de elég tanácstalanok voltunk, mivel még sosem utazunk átszállással. Aztán egy rakás pasi után indultunk, akiknek a beszélgetéséből úgy vettük ki, hogy Pécsre mennek ők is. Aztán beültünk az egyik kocsiba, tök egyedül voltunk, úgyhogy csak reménykedtünk, hogy jó helyen vagyunk. De aztán másfél óra múlva áthívtak a másik fülkébe azok, akiket követtünk, úgyhogy végülis gyorsan eltelt az utazás. Vízipipáztunk meg ilyenek, meg jó sokat röhögtünk.

„Ezek de jó fejek."

Szóval hazaértünk fél 12 körül. Most pedig nagyon furcsa. Reggel, amikor felkeltem, nem tudtam, hogy hol vagyok. Még meg kell szoknom, hogy megint otthon vagyok. Na de ez egy kisebb regény lett, úgyhogy majd folytatom máskor:)