Nem is tudom, mit csináljak. Megcsináltam egy ilyen kis tesztet, amit nem szoktam, de most épp unatkozok, úgyhogy gondoltam, miért ne, erre meg az jött kis, hogy a tízes helyen lévő dal az, ami a legjobban illik rám. Ez a dal a Kispál és a Borztól a Szőkített nő volt:P Aztán inkább nem küldtem tovább, mert nekem is elegem van ezekből a hülyeségekből és attól, hogy továbbküldöm még nem fog semmilyen kívánságom teljesülni, én úgy érzem. Az ellenkezője mondjuk elképzelhető, hogy megtörténik. Tegnap letöröltem néhány fölösleges dolgot a gépről és megtaláltam azt a könyvet, amit akkor írtam, amikor épp nem voltam túl jó állapotban. Aztán beleolvastam és olyan hülyeség az egész, hogy az fáj:D Mondjuk néhány helyen nevetnem kell, ahol eszembe jut, hogy amit leírtam, az hogy volt akkor, amikor megtörtént. Például amikor "elvesztettem" a telefonomat. az vicces volt. Mondjuk az egész kb olyanra sikeredett, mint egy napló, de én azért mindent megtettem. Csak az a baj vele, hogy nincs benne semmi, de semmi érdekes, legfeljebb annyi, hogy minden egyes fejezetben leírom, hogy mekkora rakás szerencsétlenség vagyok. Az a szerencsém, hogy most már kisebb rakás szerencsétlenségnek érzem magam, mint amekkorának akkor éreztem magam. Ezt akkor írtam és most ide bemásolom. Mert ezen mindig nevetnem kell.
"...Ameddig átér, elmesélem a 2006, hatodik hó hatodikás történetet. Szóval, mint minden kedden este, elmentünk táncra. És zuhogott az eső. És a sátánisták szerint valami szörnyű dolog következett volna be ezen a napon, vagy beteljesül a végzet, vagy valami hasonló. Mindegy. A lényeg, hogy - bár általában, ha mi ketten egyszerre ott vagyunk valahol, akkor valami nagy szerencsétlenség, vagy ilyen vicces esemény következik be (többnyire utólag vicces események) - ezen a napon is szerencsétlenek voltunk. Ameddig odaértünk a nagy, kék családi esernyőnkkel - amit nem tom, mért hívnak családinak, mert hol az egyikünk, hol a másikunk vállára csorgott a víz -, addig ötször eláztunk. Aztán odaértünk. És kiderült, hogy az edzés kicsit el fog húzódni, mert nekünk most nem egy, hanem három órán keresztül kell ott maradni. És mind a három csoport össze volt vonva. De az alattunk levő korcsoportokat már elengedték és mi mentünk el utoljára. Akkor már olyan sötét volt, hogy nem láttunk semmit és az eső úgy zuhogott, hogy majdnem megfulladtunk. (Ez egy remek hasonlat.) Úgy döntöttünk Bee-vel, hogy a parkot választjuk hazafelé vezető útként, hogy a fák oltalmában majd nem esik ránk annyira az eső, hogy... megfulladjunk. (Megint csak remek hasonlat.) Tehát elindultunk a parkon keresztül. Én csak egy vékony nadrágot, meg egy vékony felsőt húztam, úgyhogy fáztam és áztam és a nadrágom zsebéből valahogy kicsúszott a telefonom. Szóval elvesztettem. Mikor észrevettem, mint egy őrült rohantam vissza a táncterembe, de előtte nekivágtam véletlenül Beenek a nagy, kék családi esernyőt. Szegényke. Úgy sajnáltam, de akkor épp nem vettem észre, hogy ott hagytam a park kellős közepén egy nagy, kék családi esernyő társaságában. A táncterem felé találkoztam Anitával, aki szintén táncol és akkor megkérdezte:-Hol van a Bee?-Hát, asszem a parkban...-Öhö. És micsinál ott?-Hát hozza az esernyőt.-Mi van?-Esernyő.-Á, ott jön. Vagyis fut. Meg kiabál és valami nagy izét lóbál a feje fölött.-Az esernyő?-Nem, Bee.-Aha. Elvesztettem a telefonom és azt ke.....ressük. Szia.-Öööööööö-hőőőőőőő. Szia...Elfutottam.Közben Bee utolért a nagy, kék családi esernyővel, úgyhogy akkor már nem kellett tovább áznom. A táncteremben nem hagytam a telefont. Ezért visszarohantam az úton, de közben a cipőmmel a füvet tapostam oldalt, hátha oda esett. A cipőm ennek következtében teljes mértékben beázott és öt centis víz állt benne. Körülbelül. -Találkoztam az Anitával. Azt mondta, azt mondtad neki, hogy esernyő. -Aha, mikor azt kérdezte, hogy mit csinálsz a parkban.-Aha. Na mindegy. Csörgetem tovább.-Jó. Akkor most hol vagyunk?-Hát már majdnem ott, ahonnan visszafutott...-Mi?-Ott van.-Hol?És akkor megláttam, hogy fénylik egy páfránylevél közepén. Szegényke teljesen elázott, de nagyjából esőmentes helyre esett.-Köszönömköszönömköszönömköszönömköszönöm.-Szívesen, de most akkor fussunk haza. És rakd be a táskádba a telefont szerintem. -Ja, tényleg táskám is van. Köszönöm.-Igazán nincs mit. ..."
