tegnap megnéztem a Jóbarátok legeslegutolsó részét. annyira rossz, hogy vége, mondjuk már kb. két éve vége, de akkor is, olyan, mintha már nem lenne hat barátom:P hát ez most hülyén hangzik, de így van. soha nem látom őket többet, legfeljebb akkor, ha újrakezdem nézni az egészet. és ez olyan szomorú:'( ráadásul tegnap rendet raktam a számítógépasztalon és találtam egy csomó cd-t, amin régi képek voltak, meg a gépről is letöröltem a felesleges cuccokat és találtam régi mIRC-es beszélgetéseket, meg msn-eseket, amik el lettek mentve, olyan, mintha az nem is én lettem volna, vagy lehet, hogy én voltam, de az a részem már meghalt. és most olyan szomorú vagyok. meg hülyeségeket is álmodtam. az egyik az volt, hogy a jóbarátokkal (mily meglepő), meg eva longoriával elmegyek indiába, ami igazából úgy néz ki, mint horvátország és nem marad több pénzünk hajóra, szóval haza kell úsznunk, de nem találunk az óceán alján olyan áramlatot, ami pont magyarországon tenne ki, így hát keresünk eva longoriával egy folyót (chandler, joey, rachel, ross és monica közben eltűntek), amiről kiderül, hogy a volga (hogy az hogy kerül indiába, azt nem tudom) és hazaúszunk kisestélyiben a víz alatt, mert ott találtunk egy áramlatot, ami pont hazavisz. a másik álmom az volt, hogy elmegyünk a bettinával megnézni a régi tánccsapatunkat, de már csak a végére érünk oda és nem is a régi tánccsapatunk az, de az már nem tűnt fel, de ott volt a marika, a viola, a kukszi, a noryyy, a judy, meg talán a réka is, ja meg a noémi és akkor mondtuk, hogy na, jó mi megyünk, mert kezdődik a mi edzésünk és mikor odaértünk mondta a kriszti, hogy nem lesz edzés, mert az egyik nőnek, akit ismer született egy gyereke. aztán kiderült, hogy neki is lesz gyereke, de nem azért nem táncol, hanem azért, mert fáj a lábujja. aztán jött egy nő és mondta, hogy ezt megünnepeljük és akkor egyszer csak ott termett egy egész középkori vár, meg lakoma, meg emberek, akik olyan cuccban voltak, megminden és mi meg inkább hazamentünk a parkon át, mert a kicsik (ők rendesen olyan ruhában voltak, mint amilyenben táncolni szoktak) elkezdtek játszani a nagy zöld fitnesslabdákkal, ami persze nagyon felzaklatta a lelkivilágunkat :D inkább nem mondom, hogy jellemző:D huh, most már egy kicsit megnyugodtam a jóbarátokkal kapcsolatban, de még mindig itt lebeg a szemem előtt, amikor kiléptek a lakásből és elindultak a lépcső felé. háttal nekünk. az borzalmas érzés volt. még most is az :P és nem vagyok hülye... arra leszek kíváncsi, mit csinálok, amikor vége lesz a született feleségeknek. remélem addigra már legalább hoszonöt éves leszek, akkor talán nem kapok idegbajt attól, hogy végignéztem tíz évadot a kedvenc sorozatomból, aztán vége lett.
