Hazaértünk a Balatonról. Olyan jó volt ott lenni, mintha a második otthonom lenne. Szombaton reggel indultunk egy fél 10 körül, úgyhogy délben már fent voltunk. Lepakoltunk gyorsan és eltekertünk az Amigoba. Leültünk a jobbikháromra és mi voltunk a meglepetés.
Aztán odajött mindenki üdözölni minket. Olyanok voltunk, mintha VIP-vendégek lennénk, mert kb ott csoportosultak mellettünk. Olyan aranyosak voltak. Rendeltünk egy pizzát, meg természetesen egy málnát és kávéztunk egyet. Aztán ebéd után benéztünk a konyhára, hogy ott is köszönjünk mindenkinek. A tavalyiak közül csak az Anikó volt, az Andi, meg a földi Jani. De ők is nagyon örültek nekünk. Körülnéztünk a központban (vettem is mindjárt egy fölsőt, ha már ott vagyok) és lesétáltunk a partra meg a mólóra és közben többször is "leesett egy hajam".
"- Ez úgy néz ki, mint valami kenyér..."
Visszamentünk még a pizzánkért és hazatekertünk a nyaralóba. Kiültünk egy kicsit olvasni, meg Spongebobot nézni:D Noémi pedig nem bírt már tovább csöndben maradni mellettünk, úgyhogy kijelentette, hogy ő most be akar menni, mert neki beszélnie kell. Este aztán Eszterrel meg Kornéllal lesétáltunk a partra fényképezkedni, meg partonfutni, meg vízben rohangálni.
Hazafelé pedig játszóteret kerestünk.
"Bocsi, nem tudjátok, hogy merre van a játszótér?"
"Nem igazán. De itt van bent egy. Vagy be is ülhettek innni valamit."
...
B: Milyen kedvesek voltak.
F: Szerintem azért, mert előtte széthúztam a fölsőm...
Aztán megálltunk még az állomáson ücsörögni egy kicsit.
'A Székesfehárvár felé tartó vonat tíz percet késik.'
Eszter: Jézus, akkor siessünk!
Otthon még olvasgattunk meg társasoztunk.
Kornél: Úgy hívom a monociklim, hogy Kanga.
Én: Akkor már miért nem Zsebibaba?
Kornél: Mert a Zsebibabának nem zöld a lába.
Én: Mert a Kangának zöld a lába??
~
Én: Ööö... Most ezt nem értem.
Eszter (röhög): Én sem. De azért vicces.
Aztán még pihentünk egyet, meg aludtunk egy kicsit és Herold jött értünk fél kettő körül és bementünk a központba, mert a többiek már bent ültek a Favágóban. Ott ittunk kicsit, meg beszélgettünk, aztán elmentünk Y-ba. Öt körül aztán hazavitt a Peti, útközben majdnem leájultam a motorról, mert kicsit féltem, hogy a körforgalomnál leszédülök róla. De végülis hazaértem. Nem aludtam túl jól, mert valami félelmetes hülyeséget álmodtam és akárhányszor felébredtem, végül mindig továbbálmodtam. A legvégén, amikor két hulla feküdt előttem egy vécében, ahol minden csupa vér volt, már inkább nem is aludtam vissza. Reggel aztán elmentünk megvenni a jegyeinket és megint betekertünk Eszter és Kornél társaságában a központba. Ebédeltünk egyet az Amigoba, meg lefényképeztem Beninek azt a bizonyos feliratát a vécén, miszerint "Európában kérjük kopogjon, mielőtt belép váratlanul..."
Bettina: Na, megoldottad?
Én: Anikó.Bettina: Tessék?
Én: Az Anikó van kint.
Bettina: Én azt kérdeztem, hogy megoldottad-e.
~
Gabó: Látom voltál Y-ba.
Én: Ja igen, azóta még nem fürödtem.
Gabó: Ja, azt én sem szoktam nyáron.
Megint végigsétáltuk a soron, elmentünk a Sparba és visszamentünk az Amigoba elbúcsúzni:( Kornél még tartott egy bemutatót a monociklijével a konyhának, mert mindenki ott ámuldozott, hogy "ő ilyet is tud?", aztán visszatekertünk a nyaralóba. Lementünk még a partra fürdeni egyet, aztán vissza a nyaralóba összepakolni, meg ilyesmi. Isti aztán kivitt minket a vonathoz és hatkor ismét magunk mögött hagytuk Lellét:(
Bettina: 25.
Én: Mi huszonöt?
Bettina: Az idő. 20:25.
Én: Én azt mondtam, hahó.
Bettina: Jaaaa...
Háromnegyed tíz körül beértünk Pécsre. Sétáltunk egy fél órát a csomagjainkkal, úgyhogy kifáradtunk egy kicsit, de ez mondjuk az én hibám, mert nekem volt szükségem egy non-stopra.
Én: Ott van egy non-stop, de nem tudom, hogy meddig van nyitva.
Bettina: A non-stop??
Én: Ja. Ezt most nem gondoltam át.
Aztán visszaslattyogtunk a paraszthoz és hazajöttünk az utolsóval. Egy kínszenvedés volt hazajönni. De végülis ideértünk.
Ma pedig már túlzottan is aktív voltam, mert porszívóztam és teregettem és zoknit párosítottam. Még le kell mosnom a kocsit, meg port kell törölnöm, de azt most felfüggesztetten, ameddig nem alkottam meg a képeket.Most pedig mindjártelslattyogok az utca végére, ha lesz erőm hozzá és meglátogatom Ádámékat.
