Azt hiszem, ezeket a léleknyugtató esti sétákat be kell vezetni, ugyanis annyit kell ilyenkor röhögni, hogy már fáj a hasam:D Először is elmeséltem Bettinának a tortasütésem történetét.
F: És képzeld, csak vertem és vertem és...
B: És nem lett kemény?
F: Nem lett kemény... És utána valami fehér folyott ki belőle. Nem t'om mi volt ezzel a habtejszínnel.
Ez után a beszélgetés után rájöttünk, hogy talán nem kellene ennyire kétértelműen beszélnünk. De rossz az, aki rosszra gondol. És hülye, aki nem. Nosztalgiáztunk is egy kicsit, közben kis híján megfulladtunk, és Heroldot is felhívtuk, aki nagyon kedvesen nevetett és megígérte, hogy hoz nekünk pizzát "Zeg"-ről.
