"Lila cipőjében, járja hosszú útját,
Manhattan illata követi az álmát,
könyvek közt bújkál, engem is bújtatna,
de most én bújtatom el őt ebbe a kis dalba...
/sálálálááá/

Felhőket ölelget, mert szereti ám őket.
a borús időknek ő adja a jó kedvet!
és ha te adod neki az önzetlen jó kedved,
akkor arin megtapsol és nagyon örül neked!

Csokis mezőket, képzel el magának,
ahol jó pasik közt, még kávét is kaphat,
csokis sütemények, és sok rántott gomba,
ez szokott jutni neki minden vasárnapra!

Szép dús barna haja, mindig oly-jól mutat,
ha nem hiszed el, nézd meg a fotókat,
blogjába írja, hogy van egy kis naplója,
ahol elbújkál a sok titokzatos titka!

Néha táncra perdül, és érzi is a dolgát,
szivesen koptatja a diszkó parkettáját.
egy-egy nehéz este, néha rá is ráfér,
szépen süt a nap, mire ő hazatééér..

A zongora hangja is csak érte szólal meg,
szivesen játszik rajta szép szonetteket,
egyszer majd remélem, én is játszhatok rajta,
egy hosszabb időre, a szemeit csodálva..."