Ma elmaradt az utolsó óránk, de csak titkosan, mert nem volt cuccom nekem meg az Enikőnek, a Vivi meg megkérdezte az Évi nénit, hogy "Akkor muszáj tesizniii?" És akkor Évinéni mondta, hogy "... ... ömmm... Na jó, nem. De akkor megvárjuk, amíg Editnéni leér és mi elsunnyogunk a kollégium felé." Úgyhogy "elsunnyogtunk" és hazajöttem a fél hármassal, ami tök jó, mert haza tudtam jönni tánc előtt, ami azért jó, mert nem volt nálam a cuccom. Aztán elmentünk táncra és hazajöttünk, de közben valaki megkérdezte, hogy tudjuk-e, hogy a gyémánt a legkeményebb anyag. Holnap pedig suli és olyan hétfőérzésem van, pedig péntek és ennek általában örülni szoktak az emberek, hacsak nem kell másnap, azaz szombaton suliba menniük. És az Enikő kölcsönadta az Akarom azt a cipőt című remekművet, amit a buszon elolvastam, de most még egyszer elolvasom, mert aaannyira jóóóóó. És az Enikőé, nem az enyém. De én is megveszem. Az biztos. Vagy ellopom az Enikőét.

"Egy pár cipő nem tesz boldoggá. De rengeteg pár már igen."

"A nők szeretnek átalakulni és a metamorfózis legegyszerűbb és leggyorsabb módja egy pár új cipő. Ráadásul kevesebbe kerül, mint az ékszer vagy egy divattervező által készített ruha."

/Manolo Blahnik/

"A cipő vonzereje éppen abban rejlik, ahogy megpillantjuk a belváros egyik csillogó kirakatában: csodálatos, vadonatúj, vagy a piac egyik pultján egy nagy halomban. Ilyenkor a cipő, a szerelemhez hasonlóan, erős érzelmeket ébreszt. Olyan dolgokat láttam, amelyeket egy férfi föl se tud fogni, de amelyet a nők gyakran személyesen átélnek: veszekedést az utolsó pár 37-es elegáns, leopárdmintás modellért, tolongást egy 38-as aranyszandál körül, sőt, kiabálást egy egyszerű barna bokacsizmáért - sajnos, mindenki ugyanazt akarta."

/Paola Jacobbi - Akarom azt a cipőt/

/Elio e Le Storie Tese - Le follia della donna/

és

Boldog szülinapot Anita! :***