Tegnap este átmentem a Bettinához filmeket nézni meg ottaludni. Körmöt festettünk és gépeztünk kicsit, aztán leültünk Elemi ösztön kettőt nézni egy pohár multivitaminnal és egy tál chipsszel, aztán vége lett a filmnek és úgy döntöttünk, hogy bátrak leszünk és kimegyünk a konyhába. Fel akartuk kapcsolni a villanyt, de amikor lenyomtuk a kapcsolót, elment az áram. Pont éjfél volt. Mi pedig ott álltunk a konyhaajtóba egy pohárral a kezünkbe. Aztán a Bettina szobájában megtaláltuk azt a bizonyos világító szivecskét, amit pontosan egy éve kapott és így igazán most lett először használva, szóval megbeszéltük, hogy ez egy JEL. Úgyhogy lementünk szólni a Papának és a Maminak, hogy valószínűleg a biztosítékkal van valami, mert náluk nem ment el az áram. Elmeséltük az egész történetet kétszer, mert az első után valaki megkérdezte, hogy: "Hö?", úgyhogy még egyszer elmeséltük. A Pali bácsi pedig kiment és bekapcsolta nekünk az áramot kisebb nehézségek ellenére, mert "valami nagyon rosszat" csináltunk és "MÉG A VÉGÉN LEÉG AZ EGÉSZ HÁZ". Aztán majdnem át kellett menni a másik szobába tévét nézni, de Papa engedélyezte mégis, hogy az előző tévét használjuk.

"B: Elmegyek a telefonnal pisilni.

F: Utána én is megyek.

B: Mész először te a telefonnal?

F: Mért kéne a telefon?

B: Mert félek, hogy megint elmegy az áram."

Ezek után fogtuk a multivitamint és inkább az ágy mellé raktuk, - nehogy még egyszer áramszünet legyen és ki kelljen menni a konyhába - és Valami Amerikát néztünk, aztán visszatekertük a Szex és New Yorkot és aludtunk. Ma délelőtt pedig Amerikai pitét néztünk. "Egy kacsa, egy kacsa, egy kacsa, egy kacsa!"